Idézetek Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka c. könyvéből.

„Az előbb majdnem megütött az egyik hozzátartozó. Ordibál és fenyegetőzik. Én ezt nem bírom tovább!” – szűrődtek ki a nővérszoba ajtaján a kétségbeesett mondatok. Mit mondhat erre egy kolléga? Összegyűjtöttünk néhány tipikus reakciót, amit (nem csak a kórházakban) oly’ gyakran hallhatsz talán te is:

A negatív visszajelzés is fontos, mert tudunk belőle építkezni. Ezt már sokszor hallottam, hiszek benne, sőt, tanítom is. Csakhogy tanítani könnyebb, mint  belecsöppenni abba, hogy zúdul rád a kritika. Főleg, ha azt hiszed, jó vagy. Nem tökéletes, de elég jó.

Aznap egy remek képzésen ültem, ahol fizikailag érezhető volt a csoporttagok között a bizalom, a feltétel nélküli elfogadás, az egymás iránti őszinte érdeklődés. Lelkesen és csupa jó érzéssel indultam haza, ám amikor a villamoson ránéztem az üzeneteimre, rögtön tudtam, hogy baj van.

Belépés csak férfiaknak
norvég dokumentumfilm, 74 perc, 2018
rendezte: Petter Sommer

Ha kedd, akkor kórus! Huszonöt norvég férfi több mint egy évtizede minden kedden fölkerekedik, hogy muzsikáljon, vagyis kieressze a hangját a helyi férfikórus négy szólamának egyikében. Rettentő jól szólnak! A hallgatót magával ragadja a zene, egészen addig a pontig, amíg el nem kezd figyelni a dalok néhol 18+-os szövegére. Innentől viszont nincs menekvés, mindent megtudunk a férfilét kizárólag sörrel enyhíthető gyötrelmeiről.

Te mindig érted, mit mond az orvosod? Én sem. Neki ez jó? Talán pillanatnyilag kényelmes, mert nem kell azzal vacakolnia, hogy lefordítsa a mondandóját köznyelvre. Hosszú távon neki is rossz, mert ha nem érted meg a javaslatait, nehezebben gyógyulsz, és lehet, hogy hamarosan újra megjelensz a rendelőjében, további feladatok elé állítva.

Mindig érdekel, mi történik a színfalak mögött egy intézményben, egy döntéshozatali helyzetben, egy családban… Talán mert mindig kételkedem abban, hogy jól ítélem meg a helyzetet, és még több információra, még több összefüggés megértésére van szükségem. Ha te sem hiszed, hogy azért kell várnod a gyógyszeredre, mert a nővér lusta, ha te sem gondolod, hogy azért halasztanak el egy vizsgálatot, mert ki akarnak szúrni veled, vagy, hogy azért késik a kórházi ebéd, mert az a céljuk, hogy éhen halj, hanem kíváncsi vagy rá, hogy mi is a valódi oka ezeknek a helyzeteknek – akkor neked való Christie Watson könyve.

Magyarországon a császármetszések aránya negyven százalék körül jár. A WHO szerint nagyjából 10-15% fölött már nem az előnyei, hanem a hátrányai dominálnak az eljárásnak az egész népességre nézve. A császármetszés nagy hasi műtét, melynek mind az anyára, mind az újszülöttre nézve ismertek azonnali vagy későbbi negatív hatásai. A PAF Császármetszés, VBAC kommunikáció workshopján összeszedtük az okokat, és kitaláltuk, hogyan lehetne változtatni.

Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, gondolnia kell arra, hogyan hatnak a szavai. Azt nem tudhatjuk, ki milyen történettel, terhekkel, félelmekkel a puttonyában érkezik. De azt igen, hogy aki válságos élethelyzetben van, azt érzékenyen érinthet egy ártalmatlannak tűnő mondat, vagy hangsúly is. Hát még az, ami alapból nem is annyira ártalmatlan! Olvasd el Stefi történetét!

Amikor orvosi pályára léptem, úgy gondoltam, három fő dolgot akarok elérni: a lehető legjobb ellátást nyújtani a betegeimnek; a gyógyításon kívül valamit változtatni a világon; és örömteli, sikeres pályát befutni. Ahogy most, 62 évesen visszatekintek változatos életpályámra, eltűnődök, vajon elértem-e ezeket a céljaimat. Van valami, amit jó lett volna tudnom ezekhez már fiatal koromban is?

Képzelj el egy százötven ágyas kórtermet. Százötven frissen szült anyát, ugyanennyi kisbabával. Van, aki korababát szült, van, aki ikreket, van, aki húszévesen a negyediket, van, aki tizenhat évesen az elsőt. Micsoda sorsok, micsoda kapcsolatok, hihetetlen képek! Kilátástalan helyzetben dolgozó orvosok, nővérek, szülésznők. És mégis van mit tanulnunk tőlük!

Hisszük, nem hisszük, sem az orvosképzésnek, sem a védőnő képzésnek nem kötelező szakmai anyaga a szoptatástámogatás. Aki segíteni szeretné a frissen szült anyákat, a saját tapasztalataira támaszkodik, vagy továbbképzi magát. Ebben segítünk mi. Nem csak azt mutatjuk meg kétnapos képzéseinken, hogy mit is kellene mondani, de azt is, hogy az információ hogy ér célba.

Fiatal orvosként elrejtettem a bizonytalansággal kapcsolatos érzéseimet és hűvös klinikai közönyt erőltettem az arcomra. Kompetensnek mutattam magam, amikor valójában bizonytalan voltam.
Azt hittem, mindig szakértőként kell megjelennem a betegeim előtt, soha nem derülhet ki, hogy van, amit nem értek. Most azt kívánom: bárcsak becsületesebb lettem volna a pácienseimmel! Tanácsaim pályakezdő önmagamhoz. 

Amikor orvoshoz kell menni, a tűszúrás a legfélelmetesebb a gyerekek számára – állítja dr. Stefan Friedrichsdorf, a Children’s Minnesota orvosigazgatója, fájdalom és palliatív ellátás specialista. A gyerekkori oltás vagy injekció okozta fájdalom és az azzal kapcsolatos félelem későbbiekben tűfóbiát, végső soron életmentő oltások elkerülését vonhatja maga után. A gyerekgyógyászok reménye az, hogy ha csökkentik a tű okozta fájdalmat, az hosszútávon csökkenti majd az oltások beadatásával kapcsolatos hezitálást és félelmet.
- Amióta elkezdtük, egyre kevesebb a tűfóbiás gyerek -  állítja dr. Friedrichsdorf.

(Kedves vagy, együttérző vagy csak kompetens?)

Amikor egy hétig feküdtem Új Zéland egyik nagy közkórházában, ráébredtem, hogy nem jár különleges bánásmód a doktorból lett beteg számára. Tervezett műtétem volt. A nővérek többsége nem tudta, hogy orvos vagyok, hogy ebben a kórházban dolgoztam régebben, és hogy egy időben az intézmény minőségi és biztonsági tanácsadója voltam.

A smink alatt jókora monoklim van, és egy nagy lila folt az államon. A sérüléseimet egy orvosi rendelőben szereztem. Ennek ellenére most a pozitív orvos-beteg kapcsolatról fogok beszélni. A szájsebész és asszisztense, aki így elbánt velem, belopta magát a szívembe. Reggel, amikor a tükörbe néztem, nem az jutott eszembe, hogy "Te jó ég, ma színpadra kell állnom ilyen fejjel!", hanem az, hogy mennyire jó hangulat volt a rendelőben. És igen, ez a fő kérdésem ma délután:  Vajon miért van az, hogy bizonyos orvosokról, nővérekről szinte sugárzik, hogy imádják a munkájukat, és a betegeket, pedig ők is túlterheltek és kevés a fizetésük.