Manapság nehéz orvosnak lenni. Friss kutatások alapján az orvosok közel 45%-a kiégés jeleit érzi; ez magasabb arány, mint más amerikai* dolgozóknál.  A kiégésnek súlyos következményei lehetnek mind az orvosra, mind a betegre nézve. Ilyen a professzionalizmus elvesztése,  az orvosi műhibák,  a betegek elégedettségének csökkenése, sőt akár az orvos depressziója és öngyilkossági hajlama.
Míg számos cikk született a gyógyító munkával járó stresszről, jóval kevesebb lelhető fel a sikeresség titkáról. A stressztűrő képességről megjelent néhány cikk, mely releváns témákat vet fel. 

Úgy érzed, a csapból is az empátia folyik? Valóban sokan beszélnek róla, de kevesen teszik fel a fontos kérdést: Hogy tudom növelni az empátiakészségemet? Az empátia nem csak út, melyen keresztül tágíthatod morális világodat. Kutatások szerint egy szokás, mely által növelhetjük életminőségünket.
Mi az empátia? Készség, hogy „járni tudunk más cipőjében”, hogy megértjük más érzéseit,  nézőpontját, és hogy ezt felhasználjuk cselekedeteink során. Ez különbözteti meg a kedvességtől és a sajnálattól. Ne tévesszük össze az „azt tedd, amit veled is szeretnéd, hogy tegyenek” megfontolással.

A koncentrikus körök elmélete

Amikor Susannak mellrákja volt, rengeteg szerencsétlen megjegyzés hangzott el a környezetében. A „legütősebb” az egyik kollégájától származott. Úgy érezte, meg kell látogatnia Susant a műtétje után, de Susan nem szeretett volna látogatókat fogadni, és ezt a kollégájának is megmondta. A kolléga válasza? „Ez nem csak rólad szól.”

„Nem?” – csodálkozott Susan. „A mellrákom nem csak rólam szól? Rólad szól talán?”

Az attitűd olyan, mint egy járványos betegség: fertőz. Az attitűd különböző szinteken érvényesül: a személyes attitűdtől a team attitűdjén keresztül egy egész intézmény attitűdjéig. Hogy milyen az intézmény attitűdje, jól érzékelhető abban a pillanatban, amikor belépünk, mondjuk egy kórház kapuján.

Egy különleges napon megtanultam, hogy az, hogy saját magam választom meg az attitűdöt, amivel megközelítek egy problémát, hatalmas erőt jelent ahhoz, hogy jobbá tegyem a világot. Csodálatos, felszabadító tapasztalat volt!

Egy orvostanhallgató gondolatai.

Stresszmentes újszülöttellátás, koraszülöttellátás workshop. Ismerőseim közül biztos sokan felkapták a fejüket, amikor bejelöltem, hogy 'Ott leszek', hiszen harmadéves orvostanhallgatóként eddig még csak szülőszoba közelébe sem jutottam.
A téma fanatikusaként azonban minden olyan alkalmat igyekszem megragadni, amikor tanulhatok. Minél többet, minél több szempontból. Leginkább a szakmai része miatt voltam izgatott, hiszem Sztahovits doktornő a legkorszerűbb és legcsaládbarátabb gyakorlatot mutatta be nekünk.

Sokszor elbízzuk magunkat PIC-en (Perinatális Intenzív Centrumban) dolgozó ápolóként, ha babák ellátásáról, újszülöttgondozással kapcsolatos kérdésekről van szó. „Ezt csinálom minden nap, csak tudom, mi a legjobb a gyermeknek!” Biztosak lehetünk ebben? Már tudom, hogy a válasz egy határozott és egyértelmű NEM.

Minden nap tanulhatunk és tanulnunk kell valami újat. Erről szól a szakmánk, erről kéne, hogy szóljon az életünk. Ez a tanulási folyamat nem minden esetben világmegváltó fontosságú, az sem biztos, hogy a mindennapi munkánk során releváns, de ha integrálni tudjuk azt a munkafolyamatainkba, vagy időről időre elő tudjuk venni, és alkalmazni tudjuk kirívó esetekben, akkor már megérte erőfeszítést tenni.

„Az ember legjobb gyógyszere egy másik ember”   Paracelsus

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor be kell lépnünk egy kórházi szobába. Akár látogatóként, akár betegként. Egyik esetben sem könnyű. Torkunkban dobog a szívünk, nehezen jönnek a szavak.
Betegként vagyunk a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Nem tudjuk, mi történik, mi vár ránk.
Ha szerencsések vagyunk, jönnek a hozzátartozók, barátok, akik megadják nekünk azt a lelki támaszt, ami egy ilyen helyzetben elengedhetetlen. Sajnos sokan vannak, akik egyedül élnek. Még az is előfordulhat, hogy az utcán. Őket senki nem látogatja vagy csak ritkán.

A mai fiatal szülészek közül sokan soha nem láttak természetes szülést. Persze, kérdés, hogy ki mit ért ez alatt. Mi abból indultunk ki, hogy a nők tudnak szülni, hacsak nem adódik valami komoly akadály. Tehát a természetes szülés az az, amikor nem történik beavatkozás. Kell lenni ilyennek, és ha van, meg kell mutatnunk, beszélgetnünk kell róla, tovább kell adni a tudást. Elkezdtük keresni azt a szülész-nőgyógyászt, aki otthon érzi magát a természetes szülés közegében, és persze örömmel átadja a tudását másoknak is. Így találtunk Dr. Dékány Ágnesre a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyászára. Egy olyan szülészre, aki – ha kell – letérdel a szülő nő elé, hogy az anyának megfelelő pózban fogadhassa a kisbabát.

 A sebészetet végül gyermek- és kamaszkorom rendíthetetlen tanúja és kísérője, Főasszony miatt választottam.
 - Mi a legnehezebb feladat, amit el tudsz képzelni magadnak? - kérdezte, amikor életem első felének legsötétebb napján tanácsért fordultam hozzá.
Megborzongtam. Főasszony hajszálpontosan beletalált az igyekezetet a becsvágytól elválasztó résbe.
- De miért válasszam éppen a legnehezebbet?
- Azért, Marion, mert Isten hangszere vagy. Nem hagyhatod ezt a csodás zeneszerszámot a tokjában porosodni. Szólaltasd meg! Tanuld ki minden csínját-bínját! Miért elégednél meg a Szamárindulóval, ha a Glóriát is eljátszhatod?

„Két hét alatt két kórházban fordultam meg. Úgy éreztem magam, mint egy labirintusban. Írástudó vagyok, és nem voltam kétségbe esve. Vajon aki vizsgálattól rettegve vagy a beteg rokonáért aggódva próbál tájékozódni, hogy birkózik meg ezzel?”

>>Személyzeti felvonó!<< Rendben, de hol az a lift, amit a betegek is használhatnak?”

>>…elérhető az E épületen keresztül<< Hol az E épület? Hogy jutok el az E épülethez?”

„Folyamatosan ezt élem át a kórházban, ahol dolgozom. A munkaidőm felében azzal foglalkozom, hogy segítek a betegeknek odatalálni, ahová mennének.”

Úgy tűnik, 2016 volt eddig a PAF legsikeresebb éve. Olvass rólunk, és csatlakozz, ha velünk dolgoznál!

2016 fő attrakciója a konferencia volt, ahol találkozhattatok mindazzal, amiért dolgozunk, és azokkal, akik velünk lelkesednek, felkértek minket, hogy segítsünk nekik, és persze a támogatóinkkal. 

Itt nézhetitek meg konferencia közben készült interjúkat.

És itt hallgathatjátok meg a konferencia okán készült interjút Andival és Marcival. (Aki nem egészen érti, mi is a PAF, ez alapján biztosan összeáll a kép.)

 

“Még azon az őszön Tina több egymást követő héten késett a terápiáról. Néha előfordult, hogy az egy órából csupán húsz percünk maradt. Elkövettem azt a hibát, hogy megemlítettem ezt Stine doktornak, amikor tájékoztattam a fejleményekről. Stine doktor felvonta a szemöldökét, és csalódottan bámult rám.
— Maga szerint miért késik?
— Nem tudom. Az anya elég fáradtnak tűnik.
— Valahogy értelmeznie kell az ellenszegülését.
— Á! Értem.
Mi a csudáról beszél? Azt állítja, hogy Tina nem akar terápiára járni, és valamilyen úton-módon eléri, hogy az édesanyja később hozza el?


 Támogatóink: