Csodálatos élményben volt részem az elmúlt hétvégén…
Mint egy befogadásra kész termőtalaj érkeztem a két napos workshopra. Tudtam, hogy arról fog szólni, hogyan alkalmazható ma Magyarországon a kutyás terápia, milyen irányai vannak, és mely területeken lehet vele segíteni az egészség ügyében…
Ez érdekes lesz gondoltam, hiszen régóta tervezem, hogy gyógyító tevékenységembe bevonom valamelyik kutyánkat a hat közül. Jelöltem is volt, és nagy érdeklődéssel vártam mi derül ki a beavató szakember előadásából arra vonatkozóan, hogy jól gondolom-e a kiválasztást.
A kutyáink amerikai staffordshire terrierek, így számítottam némi megrökönyödésre, ami elmaradt… Sőt, az is kiderült, hogy bár nem ez a leggyakrabban alkalmazott fajta a terápiás munkákban, de van rá példa hazánkban. (Azért is fontos számomra, hogy itthoni viszonylatról beszélünk, mert a 30-as évek Amerikájában a pitbullok voltak az első terapeuta kutyák, ám ezt ma kevesen tudják a „rettegett” fajtáról, amelynek rokonai a mi kutyáink, vagyis az amstaffok.)
Azonban nem csupán ettől éreztem jól magam a nevezett két napon… Azt éltem meg, hogy az előadások információi - melyek elsősorban komoly érzelmeket kiváltó gyakorlati tapasztalatokra épültek az előadó részéről – rendkívül értékes magokat ültettek el bennem, melyek gyümölcse édes lesz egy napon számomra, és bízom benne, hogy fel tudom majd használni gyógyulások segítésében.
Ám a jó termőtalaj és az értékes magok kevésnek bizonyulnak ahhoz az önfeledt jó érzéshez, ami átjárt a második nap végére. A workshop előadásait tartó Pechan Eszter, aki gyógypedagógus és kutyás terapeuta, személyiségéből áradóan olyan érzelmi elemekkel töltötte fel mondanivalóját, amit ahhoz tudok hasonlítani, amikor a bevetett földet folyamatosan öntözik… A Víz elem, vagyis az Érzelem elengedhetetlen a gazdagsághoz. Én nagyon gazdagnak érzem magam J
Mindezekre a csoport további résztvevőinek gondolatisága, lelkisége és az az otthonos fogadtatás tette fel a pontot, melyet Mészöly Adélnak, a PAF Alapítvány kommunikációs trénerének köszönhettünk.
Köszönöm, hogy ott lehettem
Sziebig Tímea