Onkológus- páciens kommunikációról, mindkét fél bevonásával

A hatékony orvos-beteg kommunikáció kiemelten fontos a terápiás orvos-beteg kapcsolat építésében.

Kutatások bizonyítják, hogy a hatékony orvos-beteg kommunikáció éppen olyan mérhető javulást hozhat a beteg állapotában, mint a gyógyszerek, ami részben magyarázatot ad az eredményes placebo hatás klinikai vizsgálataira is.

Három évtizeddel ezelőtt nagyon másképp tekintettek a rákra. A diagnosztizált rákbetegeket egyszerűen a rák áldozatai ként aposztrofálták.

Egy kis csoportnyi „rák-áldozat” azonban megelégelve ezt, 1986-ban, szakértők bevonásával megalapította az NCCS-t, ezzel változtatva az onkológiás kultúrán: rák áldozataiból rák túlélői lettek, megalapítva a túlélés definícióját, a diagnózistól a kiegyensúlyozott életvitelig, ezzel normát adva a rákosok közösségének, beleértve a Nemzeti Rák Intézetet is (NCI)

2016 januárjában és februárjában tízfős fókuszcsoportokban, onkológusi részvétellel az Edge Research Központ folytatott kísérleteket. Ezekből kiderült, hogy mind a betegek, mind az onkológusok nagyon különböző álláspontokat képviselnek. A betegek - attól is függően, hogy mely stádiumban voltak éppen-,  többnyire azt preferálták volna, hogy legyen közük/beleszólásuk kezelésük alakulásába. Az onkológusok részéről is változatos képet mutatnak a reakciók. Náluk gyakori az apáskodás, vagy az útmutató viselkedés.

Mindkét fél részéről egyetértés van a bizalom fontosságát tekintve, bár az ide vezető utat tekintve eltérőek a vélemények. Általában véve megfogalmazható, hogy a betegek szeretnék, ha meghallanák őket, valamint szeretnék,  ha be lennének vonva a választási folyamatba a kezelésüket illetően.

A betegközpontú ellátás egyre nagyobb figyelmet kap az orvosi közegben. Az onkológusok szerint azonban ez átpolitizált, orvos-ellenes fogalom, ami csak az orvosi teljesítményt meghatározni akaró bürokratákat szolgálja. Mindazonáltal a betegek arról számoltak be, hogy számukra hasznosnak bizonyulna például, ha terápiás kezelésüket papíron nyomon követhetnék, mert a „kemo-ködben” nehezen igazodnak el.

A kutatás kis létszámú fókuszcsoportokban zajlott, ahol kiderült, hogy az onkoógusoknál a kor, a praxisban eltöltött évek száma, a nem megfelelő felkészítés és még számos tényező befolyásolja őket abban, hogy készek-e tovább tanulni/fejlődni – például a kommunikációt tekintve. Ezért  szükség lenne egy átfogóbb felmérésre, amibe hasznos lenne bevonni a betegápolás más résztvevőit is.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Forrás: Daniel Weber, MPM, and Shelley Fuld Nasso, MPP

Learning About Oncologist–Patient Communications by Speaking Directly With Each

 

e-max.it: your social media marketing partner


 Támogatóink: