Amikor segítő foglalkozást választottál, hajtott a szenvedély. Azután találkoztál a valósággal, és kiderült, hogy páciensekről való gondoskodás mellett ott a rengeteg adminisztráció, a képzések, a szervezés, az egyeztetés a kollégákkal és így tovább. Az, amiért ide jöttél dolgozni, a munkaidőd kisebb részét teszi ki. Lassan belefáradsz az egészbe...
A PubMed által közölt kutatás eredménye szerint nagyon is számít, hogy milyen arányban szerepelnek bizonyos tevékenységek az egészségügyi dolgozók munkájában.
Hipotézisük szerint, azok az orvosok, akik a pályafutásuk során nagyobb időintervallumban foglalkoznak az orvosi szakma számára releváns feladatokkal, csökkenthetik a kiégés kockázatát.
Egy 2007 őszi felmérés alapján, melyet egy Belgyógyászati Tanszék orvosai segítségével végeztek a Maslach Burnout Invetory felhasználásával, bebizonyosodott, hogy az orvosok kiégésének az esélyét nagyban növeli, ha számukra nem releváns tevékenységgel töltik szakmai életüket. A felmérésben az egyes tevékenységek (kutatás, oktatás, beteggondozás vagy adminisztráció) személyes jelentősége, illetve az egyes tevékenységek iránti elköteleződés erőssége kapott fókuszt.
556 orvos közül 465 (84%) vett részt a kutatásban. Többségük (68%) azt állította, hogy a betegekkel való foglalkozás a legjelentőségteljesebb feladat, 19% emelte ki a kutatási, 9% az oktatási és 3% az adminisztráció fontosságát. Az oktatók 34%-ánál volt megfigyelhetők a kiégési kritériumok. A szellemi tevékenység erősen befolyásolja a kiégési folyamatot, illetve akik kevesebb, mint 20%-ban tudták végezni az orvosok számára jelentősnek tartott feladatokat, szintén nagyobb volt a kiégés kockázata.
A felmérés legfontosabb következtetése, hogy a pályafutáshoz illeszkedő tevékenységek optimalizálására irányuló erőfeszítések elősegítik az orvosok elégedettségét.
Ha egészségügyi dolgozóként érzed a kiégés jeleit, hívd a PAF HELP ingyenes segítővonalát: 06-80-080-292 (H-P reggel/este 8-11 között)