Krízis után – magukra hagyva?

Rendkívüli idők tanúi vagyunk. Minél hamarabb meg kell oldanunk, hogy az egészségügyi dolgozók az elkövetkező időszak feladatai, kihívásai miatt ne szenvedjenek el hosszú távon ható pszichés sérüléseket. Ők a napjaink hősei, de szükségünk lesz rájuk holnap is!

A krízishelyzetet mindenki másképp élte meg. Volt, aki visszahúzódott, volt aki nem vett róla tudomást, és volt, aki az aktív védekezést választotta, mint megküzdési stratégiát. Az egészségügyi dolgozók többségének nem volt választása: nem zárkózhatott be, nem vonulhatott el, nem használhatott valódi védelmet nyújtó védőfelszerelést. Sokszor nem dönthetett még a következő lépéséről sem felelősen, akkora volt az információhiány, és az információs háttérzaj.

 

Az egészségügyi dolgozónak ott kellett lennie minden körülmények között. Vagy élesben, betegek életéért küzdve, vagy annak a nyomását elviselve, hogy nem gyógyíthat, és haza kell küldenie a betegeit. Vagy állandó feszültségben, hogy bármikor berobbanhat a járvány, és nem tudni, eléggé felkészült-e ő és a csapata. Aki hetekig ebben él, soha nem felejti el ezt a nyomást. És akinek túl sok volt ez a feszültség, évekig hordozhatja a pszichés terhet, akár poszttarumás stresszbetegség, vagy más mentális megbetegedés formájában.

A NICE (National Institute for Health and Care Excellence) ajánlása szerint fontos az egészségügyi dolgozók aktív monitorozása, hogy rátaláljunk azokra a munkatársakra, akiket traumatizált a helyzet, és segíthessük őket abban, hogy bizonyítékokon alapuló ellátáshoz jussanak. Az erkölcsi sérülést, vagy az ehhez kapcsolódó pszichés problémát kezelő terápia sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a szégyenre és bűntudatra is összpontosítson, és ne csak a többi stresszorra fókuszáljon.

A hadseregnél már évszázadokkal ezelőtt felismerték, mekkora fiatal vezetők szerepe abban, hogy a csapatok küzdőszelleme és ereje megmaradjon még kritikus körülmények között is. A döntéshozóknak is fel kell ismerniük, hogy milyen kihívás előtt állnak az egészségügyi dolgozók, csökkenteniük kell a nehéz döntések meghozatala mögött rejlő pszichés kockázatot, és helyzetbe hozni azokat, akik szükséges képességekkel és erővel rendelkeznek. Új megközelítésre, szemléletváltásra van szükség. Amikor a krízis véget ér, azoknak a szakembereknek, akik segítették az egészségügyi dolgozókat időt kell biztosítani arra, hogy mindenki átgondolja a rendkívüli helyzetben szerzett tapasztalatait, tanuljon belőle, és, hogy tanulságos, ne pedig traumatikus emlékként dolgozza föl a történteket.

Ha egészségügyi dolgozóként érzed, hogy túl nagy a lelki teher, hívd a PAF HELP ingyenes segítővonalát: 06-80-080-292 (H-P: reggel/este 8-11 között)

A cikk részleteket tartalmaz a Britsh Medical Journal Hogyan kezeljük az egészségügyi dolgozókat érintő COVID-19 világjárvány kapcsán kialakult pszichés kihívásokat c. cikkéből.