Idézetek Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka c. könyvéből.
„Szeretlek” – ezt a szót csak elvétve halljuk egy kórházban. Főleg nem egymásnak mondják a kollégák. Mit is gondolnának az emberek? Pedig a szeretet jobb megismerése nem csak a gyógyító munkában segít, hanem az életben is. Nézzük meg közelebbről!
Ha szeretném megtapasztalni a tiszta szeretet és valahová tartozás érzését, akkor magamnál kell kezdenem. Ugyanis akkor tudok igazán szeretni, ha hiszek abban, hogy megérdemlem, hogy szeressenek és hogy tartozom valahová. Ha el tudom engedni a félelmemet, hogy vajon mit gondolnak mások, és felvállalom a gyengeségeimet, tökéletlen életemet és munkámat, végül elhiszem magamról, hogy „elég vagyok”, „elég vagyok úgy, ahogy vagyok”. Na, akkor talán sikerülhet szeretnem. Ez ellen dolgozik, hogy egész életünkben megpróbáljuk tagadni azokat a dolgokat, amelyek nem illenek bele a magunkról alkotott idealizált képbe, akik szerintünk lennünk kellene. Sosem érezzük magunkat elég értékesnek, folyamatosan teljesítünk, tökéletesítünk, bizonyítunk és mások kedvére teszünk. Pedig saját értékességünk tudata – ami kaput nyithat a szeretet és a valahová tartozás felé – bennünk lakik, csak magunkban kereshetjük.
Legtöbbünk számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elhiggyük, hogy már most, ebben a pillanatban is értékesek vagyunk. Az értékességünknek nincs semmilyen feltétele. Sokan mégis tudatosan vagy tudat alatt azt gondoljuk, hogy „majd akkor leszek értékes és méltó a szeretetre, ha lefogyok húsz kilót” vagy „ha sikerül végre társat találnom”. Amikor így érzel, akkor vajon elhiszed-e, hogy így is értékes vagy, bármilyen HA és MAJD AKKOR, AMIKOR nélkül? Hidd el, érdemes vagy rá MOST, hogy szeressenek és tartozz valahová! Úgy, ahogy vagy. Minden gondolatoddal, érzéseddel vagy fájdalmaddal. Ez mindennek az alapja. De nézzünk még mélyebbre!
A szeretet nem olyasvalami, amit adhatunk vagy kaphatunk; a szeretetet dédelgetnünk és táplálnunk kell magunkban, mint egy kisgyermeket. A szeretet olyan kapcsolat, amely csak akkor jöhet létre két ember között, ha mindkettőjükben létezik. Épp ezért csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük.
A szégyen, a hibáztatás, a tisztelet hiánya, a megcsalás és a gyengédség hiánya mind a szeretet gyökereit rongálják. A szeretet csak akkor élheti túl ezeket a sérüléseket, ha felismerjük és meggyógyítjuk őket, és nem válnak túl gyakorivá. Mert akkor a szeretet tüze hamuvá ég.
Jó hír, hogy a szeretetet felfoghatjuk érzés helyett döntésnek is. Elkezdhetjük akár MA jobban csinálni.
Ugyanis a szeretet és a valahová tartozás minden nő, férfi és gyermek elvitathatatlan alapszükséglete. Biológiai, kognitív, fizikai és szellemi értelemben is szeretetre vagyunk „huzalozva” – arra, hogy szeressünk, szeressenek és tartozzunk valahová (a párunkhoz, a családunkhoz, a kórházi csapathoz). Ha ez a szükségletünk sérül, képtelenek leszünk úgy működni, ahogyan működnünk kellene. Összetörünk. Szétesünk. Megdermedünk. Kiégünk. Fájunk. Fájdalmat okozunk másoknak. Megbetegszünk. Persze a betegségeknek, a dermedtségnek és a sérülésnek lehetnek egyéb okai is, a szeretet és a valahová tartozás hiánya azonban kivétel nélkül mindig szenvedéshez vezet.
Ha egészségügyi dolgozóként szeretnél jobban szeretni és szeretve lenni a munkahelyen, akkor hívd a PAF HELP ingyenes segítővonalát: 06-80-080-292 (H-P: reggel/este 8-11 között)