Fektess be időt, hogy időt nyerj!
A kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, a mi saját hozzáállásunktól függ a betegekkel kapcsolatos teendők mennyisége. Ha inkább a tüneteket és a szövődményeket kezeljük, nem pedig az alapbetegségre koncentrálunk, betegeink mindig visszatérnek újabb és újabb problémákkal. Ha a saját klinikai rutinunkat erőltetjük, ahelyett, hogy valóban figyelnénk minden egyes beteg panaszára, rengeteg felesleges munkát és költséget generálunk. Amikor a betegek úgy érzik, hogy nem támogatják, elhanyagolják őket, még több fájdalomtól és komplikációtól szenvednek. Eszeveszett munkamódszerünk rengeteg extra feladatot gerjeszt, ugyanakkor pácienseink elégedetlenek maradnak.
De nézzük a másik oldalt! Az együttérző gyógyítás jelentősen javítja a terápiás hatékonyságot, drasztikusan csökkenti a beavatkozások arányát és költségét, a beteget pedig segíti abban, hogy kitartóan küzdjön. Ehhez a kulcs, hogy mindahányszor találkozunk a betegünkkel, fektessünk időt az együttműködésbe.
Íme néhány meglepő kutatási adat:
Egy kanadai klinikai vizsgálat igazolta, amennyiben az alapellátásban dolgozók valóban betegközpontúak és a kezeléssel kapcsolatban orvos és beteg között megállapodás jött létre, a később szükséges vizsgálatok száma hatodára esett vissza és kevesebb, mint feleannyi szakorvosi konzíliumra volt szükség, mint a kevésbé betegközpontú ellátás esetén. Azon betegek esetében, ahol kevesebb tesztre és szakorvosi konzíliumra volt szükség, jobb volt a gyógyulási arány.
Az Egyesült Államokban egy hasonló klinikai vizsgálat során több, mint 500 beteget figyeltek meg háziorvosi és belgyógyászati praxisokban egy éven keresztül. A betegek 50 százalékánál – akik az átlagosnál kevésbé betegközpontú ellátásban részesültek – az éves egészségügyi költségek (kórházi ellátást is beleértve) 50 százalékkal magasabbak voltak, mint azoknál, akik az átlagosnál jobb, betegközpontú kezelést kaptak. A vizsgálatok alapján kimondhatjuk, hogy a legfontosabb tényező, mely az egészségügyi beavatkozásokra és a költségekre hat az orvosnak az a képessége, hogy mennyire figyel a betegére.
A randomizált, kontrollált vizsgálat során egy sürgősségi osztályon minden beteg megkapta a „szokásos orvosi ellátást”, de a betegek fele kiegészítő „együttérző beavatkozásban” is részesült. Mi volt ez pontosan? Csupán annyi, hogy egy önkéntes leült a beteg mellé és beszélgetett vele. Ez az intervenció 30 százalékkal csökkentette az újabb beutalás szükségességét azoknak a betegek körében, akik egyébként rendszeresen bekerültek ugyanazon betegséggel a sürgősségi osztályra. Az eredményt látva égetően szükséges feltennünk a kérdést: „Mi hiányzik az átlagos orvosi ellátásból?”
Mint aneszteziológus csökkenteni tudom minden egyes beteggel kapcsolatos munkamennyiségemet azáltal, hogy a beavatkozás előtt időt szánok az együttérző gyógyításra. Hogy működik ez? Randomizált, kontrollált vizsgálatok igazolják, amennyiben a műtétet megelőző konzultáció a beteggel empatikus, támogató és együttérző – szemben azzal, amikor csupán standard információkat osztunk meg – a páciensek feleannyi morfiumot igényelnek a műtét után, a seb gyorsabban gyógyul, hatékonyabb a sebészeti beavatkozás, a betegek kevesebbet szenvednek a fájdalom és szorongás miatt, könnyebben mobilizálhatóak és hamarabb elhagyhatják a kórházat. Emberek, ezzel rengeteg munkát takarítunk meg!
A napi gyakorlatban tapasztalom, hogy a betegeim jól felépülnek az altatást követően. Ritkán kell velük foglalkoznom a műtétet követő fájdalom, hányás vagy más altatással kapcsolatos komplikációk miatt. A műtőben dolgozó csapat is kiválóan működik. Az együttérzés és gondoskodás nemcsak a betegeknek, hanem a kollégáidnak is szól. A csapatmunka jobb, a kommunikáció és tervezés javul, a kollégák – köztük a sebész - kevésbé stresszesek, több a mosoly és a jobban megy a munka.
(Ha több történetet, kutatási eredményt szeretnél olvasni, itt megrendelheted Robin Youngson: Együttérző gyógyítás című könyvét.)
Robin Youngson
(Az előző részt ITT találod)