Betegek halálához vezethet a gorombaság

Képzeld el, hogy érsebész vagy egy bonyolult, hétórás műtét ötödik órájában. Egy meghatározott eszközt kérsz a nővértől, aki elejti azt. Beszennyeződött, s így használhatatlanná vált. A nővér bambán áll erre ráförmedsz, hogy siessen már, fogjon egy másikat és ne legyen olyan kétbalkezes. Bunkó voltál, de megérdemelte nem igaz? Túlteszi magát a modortalan megjegyzésen és mindenki egyszerűen továbblép. Azonban a „továbblépés” rész egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul, egy friss kutatás szerint ugyanis a magas rizikójú kórházi beavatkozások alatt elhangzott otromba megjegyzések halálos kimenetelűek is lehetnek.

A kutatás (A gorombaság hatása a korházi csoportteljesítményre: Randomizált próba) bemutatja, hogy az ismeretlen orvos szájából elhangzó otromba kommentek több, mint ötven százalékkal csökkentik az orvosok és nővérek elméleti élet-halál helyzetben nyújtott teljesítményét. „Úgy találtuk, hogy a gorombaság miatt sérül a gondolkodási, információ kezelési és döntéshozói képesség” nyilatkozta Amir Erez, a cikk egyik szerzője és a Floridai Egyetem menedzsment professzora. „Lehetsz a munkádban nagyon motivált, de ha a gorombaság roncsolja a kognitív rendszeredet, nem fogsz tudni megfelelően működni egy komplex helyzetben. És ez a pácienseknek fog fájni.”

Erez és munkatársai kísérletükben egy órát adtak egy szimulált nekrotizáló enterokolitisz (bélelhalás) diagnosztizálására és kezelésére. A NEC koraszülötteket, újszülötteket érintő betegség, melynek során a bélnyálkahártya begyullad, majd elhal.  A kísérletben 24 izraeli orvoscsoport vett részt, mindegyik csoportban 1 orvossal és 2 nővérrel, akik mind neonatális intenzív centrumokból (PIC) érkeztek.

A csoportokkal minden esetben előre közölték, hogy egy vezető PIC szakértő fogja a munkájukat figyelni az Egyesült Államokból, webkamerán keresztül. A kísérletvezető ezután felhívott egy hamis telefonszámot és lejátszott egy (előre felvett) üzenetet, ami mindenki számára feltételezhetően a megfigyelőtől származott. Az megfigyelő üzenete arról tájékoztatta a kísérletben résztvevők felét, hogy a megfigyelőnek már előzőleg is volt szerencséje más orvoscsoportok munkájához és „nincs lenyűgözve az izraeli gyógyítás minőségétől”, a résztvevők másik felét, a kontrollcsoportot, pedig arról, hogy megfigyelt másokat is, azonban ezt már otromba megjegyzés vagy sértés nélkül. A szimulált helyzet tizedik percében egy újabb felvétel szakította meg a csapatokat. A megfigyelő ekkor a kontroll csoporttal azt közölte, hogy reméli a műhely segítette őket, hogy fejlődjenek a szakmájukban; a többi csapatnak pedig azt, hogy az izraeli orvosok és nővérek „egy hétig sem bírnák” az általa vezetett osztályon.

A bunkóság drámai eredményhez vezetett. Azok a csapatok, akik átélték az inzultusokat, nehezen működtek együtt, nehezen kommunikáltak és nem végezték a munkájukat olyan hatékonyan, ami a teljesítményük zuhanásához vezetett. Félrediagnosztizálták a betegséget; nem kértek segítséget, mikor szükségük lett volna rá; az orvosok rossz gyógyszereket kértek, a nővérek pedig rossz gyógyszereket kevertek. Mindent egybevetve a goromba megjegyzések 52 %-os eltérést okoztak a betegség diagnosztizálásának pontosságában és 43 %-ot a kezelés hatékonyságában. Mindezt három fő független megítélő értékelése alapján mérték, akik a tanulmány hipotézisét nem ismerték. Erez kiemelte, hogy a való életben ez a teljesítmény eltérés a kicsiny páciens élete vagy halála közötti különbséget jelenthette volna.

Tűnjön bármily drámainak is ez, tökéletesen egybehangzó olyan korábbi kutatásokkal melyek szintén azt javasolják, hogy habár szeretnénk azt hinni, hogy a bunkóságot, otrombaságot, gorombaságot könnyedén lerázzuk magunkról, ez egyszerűen nem így van. Ezek a tanulmányok – köztük Erez egy elsőszerzős cikkével – arra próbálnak rávilágítani, hogy a bomlasztó magatartás, mint a bunkóság is, azért olyan erős hatásúak, mert ragályként képesek terjedni és szabotálni a hatásuk alatt álló személyek munkamemóriáját, ami kritikus szerepet játszik adott pillanatban a tanulási, érvelési, értelmezési és emlékezési képességeinkre.

Egy csúnya beszólás miatt kora reggel a pultos talán elrontja a következő megrendelést. Azonban a tétek sokkal nagyobbak kórházi helyzetekben. Amikor a bomlasztó magatartás a mentális erőforrásaikat támadja, az orvosi csapatok kockázatba sodorják a betegeiket, hiszen képtelenek túltenni magukat a goromba megjegyzésen. Ezek az orvosok és nővérek ezután hibákat követnek el, majd képtelenek a hibákat kijavítani. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a gorombaság aktívan hozzájárulhat számos, a kórházi dolgozók hibájából évente kialakuló, de elkerülhető halálesethez az Egyesült Államok kórházaiban. Ez a Journal of Patient Safety adatai alapján 210,000 és 440,000 közötti érintettet takar.

„Eredményeink rávilágítanak az emberi interakciók potenciális szerepére a kórházi kezelésben megjelenő hibák során, jelezve, hogy a gorombaság enyhe előfordulása is kedvezőtlen következményeket vonhat maga után, ami hatással van az PIC csapatok tagjainak diagnosztikus és procedurális (az eljárással kapcsolatos) teljesítményére” írják a Pediatrics-ben megjelent tanulmány szerzői. És még a mélyreható következmények tekintetében is tisztánlátást mutatnak, megjegyezve, hogy az eredmények „azt mutatják, hogy kórházi mindennapokban gyakori enyhe modortalanság is jelentős, ha nem végzetes hatással lehet az ellátásra.”

Míg Erezt egyáltalán nem lepte, hogy a gorombaság hatással volt orvosok és nővérek munkájára, addig ennek mértékével kapcsolatban, különös tekintettel az orvosok munkamemóriájára kifejtett hatására, már kifejezte megdöbbenését. Aggasztó, emelte ki, főképp azt beleszámítva, hogy milyen gyakran kell gorombaságot elviselniük az egészségügyi dolgozóknak stressz, kiégés és félreértések miatt. Egy 2010-es tanulmány például bemutatja, hogy az egészségügyi dolgozók közel kétharmada volt már tanúja modortalan viselkedésnek a műtőben, és közel felük a szenvedő oldalon állt. Emiatt a gyakoriság miatt Erez azt várta, hogy kutatásában a tapasztalt orvosi csapatok túlteszik majd magukat az otromba megjegyzéseken és hatékonyan dolgoznak  tovább, főleg mivel a feladatuk egy újszülött diagnosztizálása volt, sürgősségi szituációban (jóllehet egy szimuláltban). „De mi következetesen és drámain azt találtuk, hogy a gorombaság nem olyan dolog, amin az emberek könnyedén túlteszik magukat” mondta. „Nem olyan dolog, amit érzelmileg eltolhatsz egy későbbi időpontra, mivel a kognitív rendszerre azonnal hat”.

Christine Porath, a Georgetown Egyetem tanára, a modortalanság hatásainak szakértője olyan kutató, aki nem vett részt Erez kutatásában, úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem lepték meg a Pediatrics folyóiratban megjelent tanulmány részletei. Saját kutatásai azt mutatják, hogy az emberek időt és energiát szentelnek arra, hogy feldolgozzák miért is kapták az otromba megjegyzést és ez hogyan hat rájuk, ami mentális erőforrásokat von el a pillanatnyi elvégzendő munkától. „Mi azt találtuk, hogy bárminemű modortalanság közelében az emberek kizökkennek a teendőjükből, méghozzá úgy, hogy utána nagyon nehézkesen tudnak csak koncentrálni” mondja Porath. „És ez a legerősebb magyarázat a teljesítmény csökkenésére, amit találtunk.”

Erez és Porath is egyetértenek abban, hogy a kórházaknak erőteljesebben kellene fellépnie dolgozóik egymás közti bunkó viselkedésével szemben és az orvosoknak figyelembe kell venniük az effajta viselkedés hosszú távú következményeit. Ezek a mindennapos "csekélységek" katasztrofálisak lehetnek a betegekre nézve.

 

Travis McKnight cikkét magyarra átemelte: Fogarassy Levente

Travis MyKnight szabadúszó író, témái az egészség, tudomány, technológia és videójátékok köré szerveződnek. Kövessétek a Twitteren.

 

e-max.it: your social media marketing partner


 Támogatóink: