Egy orvostanhallgató gondolatai.
Stresszmentes újszülöttellátás, koraszülöttellátás workshop. Ismerőseim közül biztos sokan felkapták a fejüket, amikor bejelöltem, hogy 'Ott leszek', hiszen harmadéves orvostanhallgatóként eddig még csak szülőszoba közelébe sem jutottam.
A téma fanatikusaként azonban minden olyan alkalmat igyekszem megragadni, amikor tanulhatok. Minél többet, minél több szempontból. Leginkább a szakmai része miatt voltam izgatott, hiszem Sztahovits doktornő a legkorszerűbb és legcsaládbarátabb gyakorlatot mutatta be nekünk.
Azonban a kétnapos tréningnek volt egy másik fő vonala is, amit érdeklődési körtől vagy szakiránytól függetlenül mindenkinek tanulni kellene már az egyetemeken: a kommunikáció.
Az emberek többségének megdöbbentő lehet, hogy mit is kell ezen tanulni, hiszen beszélni, kérdezni mindenki tud. Én is azt gondoltam, hogy elég ha kedves vagyok és figyelmes, és ezzel a maximumot tudom nyújtani a betegeimnek. Erre a feltevésemre alaposan rácáfolt a kurzus (bár kedvesnek és figyelmesnek lenni is nagyon fontos). Kommunikációs trénerünk, Judit segítségével szituációs játékokon keresztül elemeztünk különböző helyzeteket, és bizony kiderült, hogy hiába közeledik az ember a legnagyobb jó szándékkal, néha mégsem sikerül a beteg számára legelőnyösebb mondatokat használni. Egyszerűen azért, mert így szoktuk meg. Megfelelően kommunikálni, mindig, minden körülmény között nagyon nehéz és borzasztó sok gyakorlást igényel. A csodálatos az, hogy a gyakorlópálya előttünk van. A közértben, a moziban, családi ebédeken vagy épp tanórákon. Sajnos egyelőre tudomásom szerint az egyetemeken nincs lehetőség arra, hogy részt vegyünk ilyen jellegű kiscsoportos kommunikációfejlesztő, érzékenyítő gyakorlatokon. Egyszerűen nem fér bele. Pedig óriási szükség lenne rá. Azt gondolom, hogy a PAF munkája Magyarországon abszolút hiánypótló. Talán a legnagyobb dolog, amit ettől a két naptól kaptam, a remény. Hogy lehet így is csinálni. Még akkor is ha az itthoni egészségügyi állapotokkal mindenki tisztában van. Még rengeteg a tennivaló, javítanivaló. Hála Istennek, már vannak, akik ezeknek nekiláttak. Én nagyon remélem, hogy egyre több hallgató kezd majd utat keresni, hogy ennek a fajta tudásnak is birtokában legyen. Hiszen minél hamarabb kezdjük, annál jobb.
Balika Dorottya
Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Kar