Folytassa, főorvos úr!

Újra a Heim Pál Sürgősségi osztályán töltöttünk két napot, hiszen az osztály minden tagja részt vesz kommunikációs tréningünkön.

A második csoport is csupa lelkes, fiatal, tenniakaró orvosból és szakdolgozóból állt, akik valóban tanulni akartak, őszintén jobbá tenni csapatuk életét – és ezen keresztül a betegek életét is.

Ezen a tréningen vett részt Dr. Bognár Zsolt főorvos, az osztály vezetője is. Ketten voltunk trénerek, és ahogy szoktuk, tréning után átbeszéltük az élményeinket... 

Mi volt a legemlékezetesebb élményünk a két nap alatt?

Pataki Kati: Amikor Bognár főorvos úr, aki mindvégig nyitottnak, rugalmasnak mutatkozott, azt mondta a második nap reggelén, hogy „komolyan elgondolgodtam ám a dolgokon…”

Bozsár Gabi: Nekem az tetszett borzasztóan, hogy milyen sokféle egyéni probléma foglalkoztatja az itt dolgozókat, és mégis, mindenki megtalálta a tréningben azt, ami segítheti saját nehéz helyzetének megoldásában. Felismerték, hogyan tudják alkalmazni a tanultakat!

Vajon mi volt a leghasznosabb a résztvevők számára?

Pataki Kati: A legerősebb tanulnivalónak az önvédelem mutatkozott. Az a képesség, hogy egy engem érintő kritikus vagy agresszív megnyilvánulásból kinyerjem azt, ami hasznos információ a számomra, kizárjam azt, amivel nincs dolgom, és megmaradjon az egészséges önértékelésem, vagyis „állva maradjak”.

Bozsár Gabi: Úgy láttam, hogy megkönnyebbülést hozott, amikor kiderült, milyen fontos, hogy önmaguknak és egymásnak empátiát tudjanak adni, azért, hogy ők jobban érezzék magukat, és így jobban tudjanak segíteni a hozzájuk fordulóknak. Vagyis az, hogy igenis, az ő jóllétük fontos! Jó, hogy megtanulták, nem baj, ha intenzív érzéseik vannak, lényeg, hogy konstruktívan, a kapcsolatot megtartó vagy javító módon tudják azt kifejezni.

Milyennek láttuk a csapatot?

Pataki Kati: Fiatal, odaadó, összetartó csapat. Csodálom, és erőt ad nekem is, hogy a jelenlegi bürokrácia dzsungelben, kényszermegoldások és sürgősségi stressz mellett szakmaiságukat féltve és őrizve képesek még mosolyogni és bízni a körülmények javíthatóságában.

Bozsár Gabi: nagyon tetszett, hogy őszinték, nyíltak voltak egymással, velünk, és jelenlévő főnökükkel is. Nem éreztem óvatoskodást, elhallgatást, lehetett komoly dolgokról beszélni és viccelődni is. Ebből én azt gondolom, hogy a munkában is nyitottak arra, hogy megbeszéljék a dolgokat. Ugyanakkor soha nem bántották egymást, egy fél szóval, egy gesztussal sem, figyeltek egymásra. Ez is biztató, nem csoda, hogy szeretnek együtt dolgozni. Drukkolok nekik. :)

Pataki Katalin és Bozsár Gabriella