A királyfi bűvös kutyája

Megszületett az aranyhajú királyfi. Egészen pici volt. Persze, nagyobb, mint Babszem Jankó, de sokkal kisebb, mint ahogy egy újszülött királyfit elképzelnél. Kényelmesen elfért az apukája tenyerében. A kisfiú nőtt, növögetett, egyre ügyesebb lett. Sok-sok nehéz próbát kellett kiállnia de mindig mellette álltak varázslatos segítői: a királyasszony, a király, a két királylány, a paripa és a kutya. Csodaparipa és bűvös kutya. Róluk szól a mesénk. Ahogy a királyasszony meséli.
"Van egy kutyánk... ez eddig nem nagy dolog, elég sok kutyatulajdonos él pici országunkban.
Na de a mi kutyusunk különleges. Tudom, ezt mondja minden gazdi.

Egyáltalán nem vágytam rá, hogy kutyás legyek. Sőt... De ma már egész máshogy látom a világot. Kellett hozzá egy gyerek, aki egy picit más mint a többi. Edi 890 gramm volt, amikor megszületett. Sok próbát kiálltunk együtt, de a sikerhez hiányzott még valami. A neurológusunk kimondta a varázsszót: hippoterápia.

Jó ég, mi lehet ez? Belevetettem magam a google keresőbe és azonnal elbátortalanodtam. Mindenhol delfinek jelentek meg a képernyőn. Honnan szerezzek Európa kellős közepén delfint, aki segíti a fiam mozgáskordinációját és megtanítja kommunikálni? Nem adtam fel, és pár perccel később már segítőkutyákról és lovakról olvastam.

A kutya gondolatát hamar elvetettem, bőven elég, három gyerek után szedni a napi kakit   pakolni, nem hiányzik egy kutya is.

Így történt, hogy kisfiam másfél évesen felült a terápiás pónira, Bichette-re egy pszichológus terapeuta segítségével, és pillanatok alatt legjobb barátok lettek. Mármint a póni és Edi. Napsütésben, esőben, hóban, fagyban, kánikulában, minden hétfő délután. Eduárd köszön, megöleli megpuszilja barátját, átkeféli a szőrét, azután együtt felnyergelik a terapeutával és indul a móka. Ahogy a paci lépeget, úgy mozog Edi csípője. Mintha járna, magától. Ráborul a meleg testre és öleli, puszilgatja, vakargatja. Járjuk az erdőt, beszélgetünk, mi történt a bölcsiben, majd az oviban vagy épp a hétvégén. A pszihológus kérdez, kisfiam válaszol, közben megállunk a farm minden egyes Edi által fontosnak tartott állomásán. Malacokat simogatunk, tehenet fejünk, tyúkokat etetünk. Gyorsan megy ám az idő hétfő délután. Nagyon gyorsan, amikor az ember jól érzi magát. Aztán ennek az álomnak vége szakad. A pszichológusunk kisbabát vár és nem találnak helyettesítőt...

Nem maradhattunk állati segítség nélkül! A Pető Intézetben találkoztunk először segítő kutyussal, éreztem, ez a jó megoldás.

Leküzdve az összes aggályomat, belevetettük magunkat a kutyuskeresésbe. Amikor az Edi által kiszemelt pici golden tuljadonosa megtudta, hogy miért szeretnénk megvenni a kiskutyáját, Edinek ajándékozta.

Ezután kezdődött a neheze. Poppynak meg kellett tanulnia hogyan tud jó segítő kutyává válni és közben a gazdáját is megtartani. A kiképzés alatt napközben az  időt az állatorvossal és az oktatókkal töltötte, de esténként az én idegeimmel és szaglószervemmel találta szembe magát.

Szép lassan csiszolódtunk egymáshoz. Edi, Poppy játékos, néha még túl vagyány de nagyon figyelmes természetéhez, én pedig az állandóan csomókban hulló szőréhez.

Hónapok alatt Poppy megtanulta, ha macskát lát akkor nem rohan utána, hanem Edi mellett lassan haladva, a testével szinte alányúlva megtartja az egyensúlyát vesztő fiamat. Sokáig hámmal sétáltak, majd ahogy Edi egyre jobban megtanult egyensúlyozni, úgy lett egyre kevésbé szükség az eszközre. A kutya meleg, biztonságot nyújtó teste, állandó szolgálatra kész jelenléte megnyugtatta és felszabadította mozgásigényét. A beszédfejlődése szárnyalni kezdett, hiszen rájött, hogy ha utasításokat ad Poppynak, az vakon teljesíti. Órákat töltenek  az » ül, fekszik, hozd vissza «  játékkal.

Poppy Edi ágya előtt alszik, pillanatok alatt tudtomra adja, ha Edi rosszul érezi magát vagy csak rosszat álmodik. Én nyugodtan alhatok.

Így lett háromból négy gyerekem, és így vált Edi és Poppy barátsága mára már legendássá! A háztartásom pedig kevésbé felel meg az ÁNTSZ higiéniai előírásainak. De egyáltalán nem bánom!"

A terápiás állatok világszerte milliókat segítenek a teljesebb élethez. Edi története egyedülálló, de mégsem az. Számtalan ló és kutya várja, hogy csodaparipává és bűvös kutyussá válhasson. Számtalan királyfi, királylány várja, hogy segítségükkel könnyebben kiállhassa a próbákat. Szeretnél te is a mese hőse lenni?

Ha gazdi vagy, ha orvos vagy, ha gyógypedagógus vagy, ha pszichológus vagy, ha érintett vagy, gyere és ismerkedj meg a gyógytó kutyákkal és az állatasszisztált terápiákkal.

Köszönjük a történetet Nagy Líviának a Melletted a helyem Egyesület alelnökének.

Forrás : Harmonet