Kórházak a gyógyulás útján

Beteg az egészségügy.

Tudjuk, érezzük, olvassuk, tapasztaljuk. Valami mégsem stimmel, ha jobban belegondolunk.

Miért mindenki a pénzről ír? Miért gondoljuk, hogy csak attól függ minden? Ha több lesz a fizetés, vajon az egész rendszer hipp-hopp megváltozik? Mindenki mosolygós lesz, és szemléletet vált? Ehhez más is kell. Az egész szervezetnek kell meggyógyulnia.

Az egészségügyi dolgozókat érő káros hatások között van, amit maguknak okoznak: rossz kommunikációval, nem megfelelően kezelt konfliktusokkal, vagy figyelmetlen vezetői magatartással.

Rossz információáramlás, őszintétlen légkör, konfliktusok elfojtása, lenyelése, személyes igények elhanyagolása, agresszív megnyilvánulások a kollégák részéről, csökkent önértékelés, az együttműködés és egymás támogatásának hiánya, körülhatárolatlan feladatok, túl sok változás, nem megfelelő vezetői stílus.

Ismerős jelenségek?

Azt jelzik, hogy munkahelyi szervezetünk beteg, és gyógyításra szorul. Azt jelzik, hogy az ott dolgozók igényei nincsenek figyelembe véve, úgy érzik, nem törődnek velük. Ez egyre távolabb visz attól, hogy elkötelezett munkatársak dolgozzanak közös célokért, feloldódva a munkában, érezve a közösséghez tartozás örömét, a csapatmunka sikerét.

A felsorolt tünetek csak egy részét képezik azoknak a stressz-keltő faktoroknak, amelyek az orvosok, egészségügyi dolgozók körében végzett kutatások szerint a kiégéshez vezetnek. Természetesen vannak olyan tényezők, mint a túlterhelés, pénzhiány, infrastrukturális hiányosságok, amelyek kívül esnek egyéni hatókörünkön. De ez nem jelenti azt, hogy nem változtathatunk azon, amin hatalmunkban áll, és amivel jelentős javulást érhetünk el munkahelyi környezetünkben.

A versenyszféra már régóta pontosan tudja: ha egy dolgozó lehetőséget kap arra, hogy képességei, készségei legjavát adja, ha részt vehet a közös célok kialakításában és megvalósításában, ha motiváló vezetőt kap, az az egész közösség hasznára válik. Nehéz körülmények között, pénzhiányban is tud teljesíteni.

Éppen ezért adják meg vezetőiknek és dolgozóiknak a folyamatos fejlődés lehetőségét, a készségfejlesztő programokban való részvételt.

Ezeken a tréningeken tapasztalatot szereznek arról, hogyan tudnak

  • úgy kommunikálni, hogy kifejezhessék saját igényeiket, anélkül, hogy összeütközésbe kerülnének másokkal,
  • hogyan tudják a szükséges információt hatékonyan átadni,
  • hogyan hozzák felszínre és oldják meg a konfliktusokat.

Saját élményt szereznek arról,

  • milyen módon lehet egymásnak konstruktív visszajelzést adni,
  • hogyan lehet érzelmeiket kezelni.

Vezetői ismereteket szereznek, a szükséges készségeket gyakorolhatják, hogy ezt a szép, de felelősségteljes funkciót hatékonyan tölthessék be. Megtanulják,

  • hogyan lehet a dolgozókat motiválni,
  • jobb teljesítményre ösztönözni,
  • elkötelezettségüket növelni,
  • hatékonyan együttműködő csapatot formálni belőlük.

Vajon megéri, egy egészségügyi intézménynek ilyesmivel foglalkozni? Ha egy for profit cégnek, multinak, banknak, szolgáltatónak, biztosítótársaságnak megéri, akkor egyértelmű, hogy egy kórháznak is. A vezetőknek, az orvosoknak, a szakdolgozóknak, és végül a betegeknek.
Rendben… de vajon be lehet vonni az alulfizetett, túlterhelt, állandó időhiányban szenvedő gyógyítókat ebbe a folyamatba?
Úgy tűnik, igen! Nekünk legalábbis sikerült. Ha nem hiszi, járjon utána itt vagy itt.

Bozsár Gabriella