Akkor kell változtatni, amikor még nem kell!

"Változtatni akarok! Tudom, hogy lehetne jobban csinálni. És azt is tudom, hogy hogyan! De a többiek nem akarják, vagy nem értik, vagy nem érdekli őket, és marad minden a régiben. Kéne még egy kis spiritusz, hogy merjek, és némi tudás, hogy képes legyek változtatni. Elég volt az állóvízből!"
A PAF az Emberibb Egészségügyért Alapítvány az utóbbi években több workshopot is szervezett egészségügyben vagy annak határterületein dolgozó szakemberek számára, hogy elsajátíthassák a szakterületükön fellelhető „best practice” (jó gyakorlatok) fogásait, és mellette jobb kommunikációs készségekre is szert tehessenek.

Az itt végzett orvosok, ápolók, dúlák, bábák, szoptatási tanácsadók új tudással felvértezve, nagy lelkesedéssel tértek vissza munkahelyükre. Azután a legtöbben rádöbbentek: nem sokat számít, hogy mennyit tanultak, ha a környezetükben dolgozó kollégák nem nyitottak a változásra. Az alapítvány szervezetfejlesztő munkatársai szeretnék azt a tudást is átadni, hogy hogyan kell az áhított változást elérni, nemcsak magukban hanem a környezetükben is. Így született a Változásmenedzsment tréning ötlete. Mezei Andrea trénerrel, a PAF alapítójával beszélgettünk a változásról.

- Az élet maga egy tanulási folyamat. Kríziseken keresztül, jön létre fejlődés. Ha a születésünktől a halálunkig nem történne velünk semmi különös, akkor is minden korszaknak megvan a krízise amin át kell jutnunk és így haladunk előre, lépcsőről lépcsőre. A fejlődés lélektana maga változás lélektana. Krízis már maga a születés, krízis, amikor képes lesz a baba helyzetváltoztató mozgásra, aztán amikor önálló akarata lesz és beszélni kezd, és így tovább… De az életünk ennél sokkal árnyaltabb, minél komplexebben élünk, annál több krízis alakul ki: a család, a munkahely, a hivatás, a párkapcsolat, a szokások, a kultúra újabb és újabb krízis lehetőségét tartalmazza. Olyan helyzetek jönnek létre, amelyek tarthatatlanná válnak. Érezzük, hogy megbillenünk. Fizikai fájdalmak jönnek, betegségek, alvászavar… Kevés az öröm, fásulttá válunk. A fáradtság, fásultság, vagy a túlpörgés és pihenésre való képtelenség jelzés arra, hogy változtassunk. Mielőtt azonban rászánjuk magunkat bármilyen változtatásra érdemes egy kis figyelmet adni magunknak. Érdemes megérteni, hogy mi zajlik bennünk és körülöttünk.

Mikor jó változtatni?

- Nagyon fontos a tudatosság. Ha valaki túl sok változásban van egyszerre, mert az élete így hozta, és hagyja magát az árral sodródni, túlvállalhatja magát, ha nem figyel. Fontos kereteket tartani, kézben tartani, átlátni, mennyi változást viselünk el egyszerre. A másik véglet, amikor mindenféle változtatástól félünk, ha nem vágunk bele, ha addig maradunk méltatlan helyzetekben, hogy már nem tudunk jól részt venni a változásban. Ha már olyan leharcoltak vagyunk, hogy nincs energiánk jó döntéseket hozni és hatni másokra. A legjobb, ha akkor generálunk változást, amikor jól tudunk dönteni, hatni.

A változás tanulható

- A változásnak is vannak törvényszerűségei. Fontos, hogy megismerjük a változás természetét. Tudjuk például, hogy az egyén és a rendszer egyaránt ellenáll a változásnak: rezisztens, védekezik. Érzi mindenki, hogy valahol szorít a cipő, de ezt a szorítást már megszokta, ismerős neki, fél változtatni. Azt is tudjuk, hogy miközben változásban van a rendszer, időnként visszatérhet alaphelyzetbe, vagyis regrediál – de ettől nem kell megijedni. Ha megtanuljuk az alapvető szabályszerűségeket, akkor saját magunk könnyebben veszünk részt a változásban, és a környezetünket is jobban tudjuk segíteni a folyamat során. Amikor változtatunk, új dolgot tanulunk, egyszerre kell következetesnek és elfogadónak lenni magunkhoz.
Saját magunkat is ismerni kell: egyáltalán hogyan viszonyulok én a változáshoz. Mit élek át, mik az erősségeim, mi okoz stresszt, miben kell fejlődnöm? Hogy reagálok? Milyen tartalékokkal rendelkezem? Mindenkinek vannak számára ismeretlen erőforrásai, amelyeket mozgósítani tud, ezt kell felfedeznünk.

A jobb egészségügy felé

- Az egészségügy különleges színtere a változásoknak. Nagy, hierarchizált rendszer, amelynek a dolgozók is kiszolgáltatottak. Ha kiszolgáltatott vagyok, nehezen tudok változtatni. Ha a környezetem elismer és buzdít, akkor szárnyakat kapok. Ezt a jelenséget ismerik a „for profit” rendszerek, és fel is használják arra, hogy fejlődjenek. Egyes nagy cégek lean technológiát alkalmaznak. Ennek az a lényege, hogy mindenkit a legkompetensebbnek tart a saját munkaterületén. Folyamatosan kíváncsi arra, hogy ki mit változtatna, hogyan alakítaná át a környezetét, vagy a munkafolyamatait, milyen új ötletei vannak, mik a tapasztalatai. Rendszeres a párbeszéd és a visszacsatolás. Nem különleges kegy a főnöktől, hogy meghallgatja, mit gondolsz a munkádról, és milyen változtatásokat szeretnél, hogy szerinted hogyan tudnál hatékonyan dolgozni. Nem kegy, hanem természetes. Mindenki partner ebben, mindenkit meghallgatnak. Minden arról szól, hogy „mit tudunk változtatni, hogy még jobb legyen?” Sok cég használja ezt a Continuous Improvement Process néven is ismert modellt. Vajon megvalósítható ez az egészségügyben? A magyar egészségügyben? A magyar állami egészségügyben? Ne gondoljuk, hogy nem! Több PAF eseményen meghallgathattuk, hogy hogy alakult ki a Honvéd Kórház koraszülött osztályának speciális, és minden hasonló hazai PIC-től eltérő gyakorlata. Áttekintették, hogy mi a leghasznosabb a náluk gondozott koraszülöttek számára. Megnézték, mi a „best practice”, mit javasol a bizonyítékokon alapuló orvoslás. És kidobták az addigi gyógyszereik és eljárásaik, sőt, szemléletük háromnegyedét. Csináltak valami egészen újat, az eddiginél hatékonyabbat, olcsóbbat és kellemesebbet. Itt a bizonyíték, hogy meg lehet csinálni! Lehet változtatni az egészségügyben. De meg kell tanulni, bátornak kell lenni hozzá. Sok elem tanulható! Egy fecske nem csinál nyarat, de ha az az egy tudja, hogy hogyan kell rávenni a többieket, a nyár garantált.

forrás

e-max.it: your social media marketing partner


 Támogatóink: