Képzelj el egy százötven ágyas kórtermet. Százötven frissen szült anyát, ugyanennyi kisbabával. Van, aki korababát szült, van, aki ikreket, van, aki húszévesen a negyediket, van, aki tizenhat évesen az elsőt. Micsoda sorsok, micsoda kapcsolatok, hihetetlen képek! Kilátástalan helyzetben dolgozó orvosok, nővérek, szülésznők. És mégis van mit tanulnunk tőlük!

Hisszük, nem hisszük, sem az orvosképzésnek, sem a védőnő képzésnek nem kötelező szakmai anyaga a szoptatástámogatás. Aki segíteni szeretné a frissen szült anyákat, a saját tapasztalataira támaszkodik, vagy továbbképzi magát. Ebben segítünk mi. Nem csak azt mutatjuk meg kétnapos képzéseinken, hogy mit is kellene mondani, de azt is, hogy az információ hogy ér célba.

Fiatal orvosként elrejtettem a bizonytalansággal kapcsolatos érzéseimet és hűvös klinikai közönyt erőltettem az arcomra. Kompetensnek mutattam magam, amikor valójában bizonytalan voltam.
Azt hittem, mindig szakértőként kell megjelennem a betegeim előtt, soha nem derülhet ki, hogy van, amit nem értek. Most azt kívánom: bárcsak becsületesebb lettem volna a pácienseimmel! Tanácsaim pályakezdő önmagamhoz. 

Amikor orvoshoz kell menni, a tűszúrás a legfélelmetesebb a gyerekek számára – állítja dr. Stefan Friedrichsdorf, a Children’s Minnesota orvosigazgatója, fájdalom és palliatív ellátás specialista. A gyerekkori oltás vagy injekció okozta fájdalom és az azzal kapcsolatos félelem későbbiekben tűfóbiát, végső soron életmentő oltások elkerülését vonhatja maga után. A gyerekgyógyászok reménye az, hogy ha csökkentik a tű okozta fájdalmat, az hosszútávon csökkenti majd az oltások beadatásával kapcsolatos hezitálást és félelmet.
- Amióta elkezdtük, egyre kevesebb a tűfóbiás gyerek -  állítja dr. Friedrichsdorf.

(Kedves vagy, együttérző vagy csak kompetens?)

Amikor egy hétig feküdtem Új Zéland egyik nagy közkórházában, ráébredtem, hogy nem jár különleges bánásmód a doktorból lett beteg számára. Tervezett műtétem volt. A nővérek többsége nem tudta, hogy orvos vagyok, hogy ebben a kórházban dolgoztam régebben, és hogy egy időben az intézmény minőségi és biztonsági tanácsadója voltam.

A smink alatt jókora monoklim van, és egy nagy lila folt az államon. A sérüléseimet egy orvosi rendelőben szereztem. Ennek ellenére most a pozitív orvos-beteg kapcsolatról fogok beszélni. A szájsebész és asszisztense, aki így elbánt velem, belopta magát a szívembe. Reggel, amikor a tükörbe néztem, nem az jutott eszembe, hogy "Te jó ég, ma színpadra kell állnom ilyen fejjel!", hanem az, hogy mennyire jó hangulat volt a rendelőben. És igen, ez a fő kérdésem ma délután:  Vajon miért van az, hogy bizonyos orvosokról, nővérekről szinte sugárzik, hogy imádják a munkájukat, és a betegeket, pedig ők is túlterheltek és kevés a fizetésük.

Senki nem születik egyedül, és a legjobb esetben, nem is hal meg egyedül. Ennek ellenére néha megjelennek olyan végstádiumban lévő betegek az Áldott Szív Egészségügyi Központban, akiknek nincsenek családtagjaik vagy barátaik, akik kísérhetnék őket életük utolsó perceiben.

7. Az együttérzés önegyüttérzéssel kezdődik

Sok egészségügyi dolgozó nagyon kritikusan viszonyul magához. Az önmagunkkal való kegyetlenség és ítélkezés sokszor a másokon való ítélkezésünket tükrözi. Ha megtanulunk magunkkal kedvesnek és megbocsátónak lenni, máris harmonikusabb lesz a viszonyunk másokhoz.

5. Ne aggódj, ha kezdő vagy tapasztalatlan vagy – a szíved készen áll

Hatvan kezdő orvosnak tartottunk képzést, melyek során azt vizsgáltuk, hogy mit is jelent az együttérző bánásmód és milyen erőteljesen hat a betegek gyógyulására. A zárókörben valami újat tanultunk. Az egy-, két- illetve három éve praktizáló orvosok közül sokan a tapasztalatlanság és az inkompetencia érzésével küzdöttek – részben az medikusoktatás kegyetlen, gyakran megalázó módszertana miatt. Azonban a nap végére ezek az orvosok új célokat tűztek ki, és új képességeket fedeztek fel magukban.

4. A betegeknek törődésre van szükségük, nem segítségre vagy kész megoldásra

Rachel Naomi Remen, amerikai orvos, az együttérző orvoslás úttörője, írt egy nagyszerű tanulmányt „Megoldás, segítség és törődés” címmel. Tizennégy évig képeztem magam, hogy aneszteziológussá váljak, és azt gondoltam, az a feladatom, hogy szakértő legyek, aki meggyógyítja, és segíti a betegeit. Fogalmam sem volt a "törődésről".

3. Ismerd meg a páciens aggodalmait, mielőtt belevágsz a klinikai rutinba

Egy sokat idézett híres tanulmányban az orvosok 77 százaléka páciense szavába vágott, amikor az aggodalmairól beszélt volna a konzultáció elején. Milyen hamar szakította félbe a doktor a betegeit? Átlagosan 18 másodpercen belül! 

Fektess be időt, hogy időt nyerj!

A kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, a mi saját hozzáállásunktól függ  a betegekkel kapcsolatos teendők mennyisége. Ha inkább a tüneteket és a szövődményeket kezeljük, nem pedig az alapbetegségre koncentrálunk, betegeink mindig visszatérnek újabb és újabb problémákkal. Ha a saját klinikai rutinunkat erőltetjük, ahelyett, hogy valóban figyelnénk minden egyes beteg panaszára, rengeteg felesleges munkát és költséget generálunk. Amikor a betegek úgy érzik, hogy nem támogatják, elhanyagolják őket, még több fájdalomtól és komplikációtól szenvednek. Eszeveszett munkamódszerünk rengeteg extra feladatot gerjeszt, ugyanakkor pácienseink elégedetlenek maradnak.

„Nincs időnk együttérző gyógyításra” – panaszkodnak az egészségügyi dolgozók az általunk meglátogatott országokban. Ez a modern egészségügy kihívása: mindig többet kell teljesíteni szűkös erőforrásból, rohanó és stresszes munkahelyen. Az egészségügyi dolgozók kimerülten mennek haza, a jól végzett munka öröme helyett azzal az érzéssel, hogy kapkodva gyógyítottak és elhanyagolták a betegeiket.

Karácsonyi csodaként egy több tíz éves álom valósult meg az Uzsoki Utcai Kórház Tüdőosztályán. Az osztály főnővére, Szegedi Krisztina („Kicsi főnővér”) már gyermekkorában elhatározta, hogy ápoló lesz és nem szeretne fehér kórházi falak között dolgozni. Úgy gondolja, hogy a színek életet hoznak az ágyhoz kötött betegek közé, ezért ő például sosem fehér ruhában dolgozik, hanem színesben.

A PAF Alapítvánnyal már régi, jó kapcsolata van az Uzsoki Utcai Kórháznak. A tüdőosztály dolgozói részt vettek PAF tréningen, Kicsi főnővér segített önkénteseiket kiképezni betegágy melletti segítő mentálhigiénés beszélgetésre. A szakmaiságon túl erős emberi kapcsolat is kialakult az osztály dolgozói és a PAF önkéntesei között.

Megrendelhető Robin Youngson Együttérző gyógyítás című könyve! A könyv megjelenése a PAF Alapítvány, a HVG és az Affidea együttműködésének köszönhető. Jim Convay előszavánnak olvasásával bepillantást nyerhetsz a könyv hangulatába és gondolatiságába.

Az egészségügyben töltött negyvenhat évem alatt voltam ügyintéző, menedzser, adminisztrátor, felsővezető, igazgatósági tag, oktató és élethosszig tanuló diák. Megtanultam, hogy milyen erő és mennyi előny rejlik a beteg- és családközpontú ellátásban. Meggyőződtem róla, hogy az együttérzés, a méltóság, a tisztelet, az információ-megosztás, a részvétel és az együttműködés elengedhetetlen a betegellátás bármely szintjén.